Képek és idézetek

Csak sétálok...s egyszer csak észreveszem hogy hol vagyok...itt már jártam..Vele voltam itt...Vele nevettem itt...Ő volt az aki megmutatta nekem az élet derűsebb oldalait aztán...eljött egy nap és többet nem mutatott...többé már nem voltak derűsebb napok..eltűntél..és azóta csak kereslek...mindenütt csak téged kereslek...utánad vágyom de már nem lellek...csak a hiányod.

Láttam a holdat, a napot az égen
Láttam a könnyeket az Ő szemében.
Láttam az arcát,ahogyan elrohant,
Lassan megértettem miért boldogtalan.

Láttam az arcod,láttam egy képen,
Láttalak Téged Isten szemében!

Elmondom halkan csendben,hogy mit akarok.
Elmondom halkan csendben,hogy mi a titok.
Te vagy a lélektársam, ó te vagy igen.
Ennyire egyszerű ez a nagy szerelem.
Elmondom majd....

Ne dobj el mindent,ne mond,hogy kár volt.
Nem vagy már közel, és nem vagy még távol.
Még minden bennünk van,csak a jelen vádol.
Még nem ölt meg mindent a hétköznapi mámor.

Az igazi boldogság néma, mint a harmatcsepp közepe, mint a titkos vágy, amelyet nem kiált el senki.
Csak álltak, egy perce vagy ezer éve, nem lehetett tudni.
Belélegzették egymást, és szívükben úgy zengett az ifjúság, mint dómban az orgona, ahol csak ketten vannak, ahol nem volt előttük és nem lesz utánuk senki, pedig előttük megy és utánuk megy mindenki, aki ember volt, és ember lesz.

A boldogság legtöbbször ujjongó öröm, amely csaknem szétfeszíti az ember keblét és ugyanolyan gyorsan elmúlik mint ahogyan jött. Aztán ismét itt terem és elhiteti velünk, hogy az élet csodálatos dolog.

Az igaz barátok azok, akik a legközelebb álnak hozzánk.
Az élet minden terén számíthatunk rájuk,
Mellettünk vannak jóban, rosszban egyaránt.
Ha bármi rosszat elkövetnek ellenünk,
Nem tudunk rájuk haragudni.
Mert a szívünk mélyén jól tudjuk,
Hogy ők sosem bántanának meg szándékosan.
Ezért ha ilyen eset mégis előfordul,
Akkor szó nélkül meg tudunk nekik bocsátani.

Mentsük meg a Földet! Ez az egyetlen hely, ahol csokit lehet kapni!

Miért szerencsétlen nap a péntek? Mert az isten ezen a napon teremtette az embert.

Itt nyugszom én, olvasod Te
Olvasnám én, nyugodnál Te.

Születésed napján mit kívánjak neked?
Gyönyörűt, egyedülit nagyon-nagyon szépet!
Amit csak én kívánok neked és senki más,
Ami egyedüli, akárcsak Veled a nagyvilág!
Talán azt, hogy sokáig maradj meg nekem,
Hogy legyél itt mindig egészen mellettem.
Ez a kívánság is önző látod,
Ezért egyszerűen csak:
Boldog Szülinapot Kívánok!

Ez a nagy találkozás akkor jön itt létre közöttetek a földön, amikor felismeritek, elsősorban te, a férfi, hogy a nőd nélkül fél ember vagy. Az voltál mindig is. De mostantól kezdve nem vagy az. Eddig fél arcod, fél lelked, fél szíved és fél tested volt. Ezért élt benned az örökös hiány és sóvárgás. De most, hogy elveszed őt fele-ségül - megtaláltad a másik feledet, és lényed beteljesedik. Eddig csak férfi voltál, innentől kezdve már Ember leszel. (...) és amikor eljegyezted a te szerelmes másik feledet, úgy nevezted, hogy 'menyasszony'. Tudod, miért? Mert mi itt a szellemi világban azt látjuk, hogy nem most találkoztatok először!
Ismeritek egymást a mennyből. Ott veszítettétek el egymást, a mennyben, s most újra itt vagytok, együtt! Sok asszony van a világon, de ez az egyetlen, akit a 'mennyből' ismersz, s ő, a menyasszonyod lesz a 'menyegző' után a te feleséged.

Amikor megszólal az orgona zenéje,
Elhangzik mindkettőnk ajkán az igen,
Sorsunk ekkor eggyé forr majd össze,
Szeretni akarlak és megtartani, mindörökre."
Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom,
Melyet soha vissza nem kérek,
Szeress egy életen át úgy, mint ahogy én téged,
Akkor is, ha megöregszünk, és
Akkor is, ha már nem élek.

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek-
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér
és zubogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés, mennyire szeretlek!

Összedőlhet fenn a magas ég,
Leomolhat minden ami ép,
Egy a fontos, hogy Te szeress,
Minden más csak semmiség

Örök életet élsz velem,
Vár ránk a kéklő végtelen,
Mert a sors egymásnak szánja
Kiket összeköt a szerelem.

Soha nem felejtem,mit éreztem,mikor először megláttalak.Volt benned valami különleges,ami örökre megmarad emlékezetemben.Talán a szemeid,talán a kezeid, vagy az ellenállhatatlan mosolyod-mind azok a dolgok,amiket már oly jól ismerek.Bármi is volt az,magával ragadott és megigézett.Ha most rád nézek,olyan embert látok,aki életem mindennél fontosabb részévé vált.Vannak pillanatok,mikor újból érzem a varázslatot,ugyanazt a láthatatlan erőt,amely feléd húz- éppúgy,mint mikor először találkoztunk. És ilyenkor újból megtörténik velem- Szerelmes leszek.

Kell szeretni! Csak úgy szép az élet. Iramló időben szolgáddá teszed. Selyem, vagy vászon öleli tested, Fergeteg hord havat ablakod alá; Így is, úgy is boldog lehetsz. Az élet persze, néha nagy csaló! Mégis, maradj meg szeretetben – ha jó!

Azt mondják, a szerelem költővé tesz. Gyakran. A barátság az életet teszi költőivé és költészetté. A szerelemből a költészet hamar kivész, mert a szerelemnek minden csak eszköz, hogy a világegyetem két legnagyobb ellentétét, a férfit és a nőt egybeolvassza. A barátság maga ez a poétikus kapcsolat. És a verseket nem írjuk, hanem éljük.

Ahogy az okos róka "A kis Herceg" mesében mondja: -"Megszelíditeni, azt jelenti: kapcsolatot teremteni. -Kapcsolatot teremteni? kérdezte a kis herceg. -Úgy bizony-mondta a róka. -Te pillantanyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz megszázezer. De ha megszelíditesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel a számomra a világon. És én is egyetlen leszek a számodra."

"Mink már összetanultunk" - mondta az öreg, de a fiúk emögött azt is érezték, hogy ők nemcsak tanultak, de tudnak is! Nemcsak néznek, de látnak is, nemcsak hallanak, de értenek is, nemcsak tapintanak, de fognak is, és egész kibontakozó egyéniségük tele van a valóság és a természet szeretetével. Megnőttek, megerősödtek, és most már nemcsak elfogadják, de kívánják is a valóság múlhatatlan, kemény ragyogását.

Lányomhoz!

Mit tettél velem drága gyermekem ?

Elárultál ,becsaptál, hálát sosem mutattál .

Két szemembe hazudtál ,mások előtt lehordtál!

Te voltál a életem első csodája szívem minden boldogsága .

Szerettelek ,neveltelek lelkemet kitártam neked, 18 éves lettél elmentél úgy gondoltad felnőttél !

Azóta nem láttalak a szívem lassan megszakad ,

miért vagy ilyen kegyetlen édes drága gyermekem ?

Megvetsz ? Leírsz ? Másoknak csak szidsz ?

Jönnél te még vissza sírva mikor rájössz arra

senki nem szeret úgy téged mint mi akik szerinted pornépek !

Tücsköm én szép kislányom kegyetlen vagy sajnálom ,

nem becsülöd azokat kik kisérték utadat!

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat